Szentgerice

Az erdélyi Szentgericén (ma: Galateni, Románia) szolgált két generáción keresztül a Kozma-család két meghatározó tagja - mindketten unitárius lelkészek -, Kozma Mihály és Kozma Gergely. Utóbbinak az egyik fia, Kozma Gyula, jött ki Erdélyből Magyarországra, Budapesten elvégezte az egyetemet, földrajz szakos tanár lett, a Vizivárosban nősült, és ott megalapította az első leány polgári iskolát. Ő volt a dédapám. Az alábbi fényképeket és információkat távoli unokatestvérem, Kozma Alpár gyűjtötte és adta át szíves közlésre.

A szentgericei templomot - ahol Kozma Mihály és Kozma Gergely szolgáltak (utóbbi egyúttal esperes is volt) - egy pápai tizedjegyzék már 1338-ban említi (akkor természetesen még nem mint protestáns templomot). Leégett 1661-ben, amikor Ali török-tatár hordái földúlták Erdélyt. Az 1660-as évtized második felében újjáépítették - már mint unitárius templomot -, ebből az időből származik híres kazettás mennyezete (akárcsak az énlakai unitárius templomé, az ismert rovásírással). Az egyik kazettán ott van Kozma Mihály neve, de az vitatott, hogy maga a pap lett volna (annál is kevésbé, mert a lelkész Kozma Mihály egy emberöltővel később élt).

Kozma Alpár 2009-ben járt utoljára ott. Tőle származnak az itt látható képek, amelyek a templomot, a templom tornyát és a paplakot mutatják mai állapotában. Az épületeket  persze fölújították - de a táj és a templom ugyanaz lehet, amit a dédapám, az ükapám és a szépapám naponta maga körül tátott vagy százötven-kétszáz évvel ezelőtt.