Tizenhatodik szépapám

 

A tizenhatodik szépapám Jakob Glatz (1776-1831) volt, evangélikus lelkész és tanár a Szepességben. Azért tizenhatodik, mert az embernek tizenhat szépapja van; és én őt neveztem el magamban a tizenhatodiknak. Az apai nagyanyám (Asbóth Elma) révén állunk rokonságban, akinek az apja Asbóth Oszkár, a nagyanyja pedig Glatz Matild volt (szül. Bécs, 1815).  Ez a Matild – vagy ahogy akkor mondták, Mathilde, férjezett Asbóth Jánosné – volt Glatz Jakab hat gyereke közül az egyik. „[Glatz Jakab] is szepességi, mint Asbóth, és protestáns pap-tanár, mint a magyarországi német írók tekintélyes része. Főművét (Freymüthige Bemerkungen eines Ungars über sein Vaterland, 1799) … névtelenül adta ki… 1799-ben a kormányzati reakció hatalmának teljében állott, és a könyv szinte iskolapéldaszerűen egyesítette mindazt, amit a kormányzat üldözendőnek tartott… A lelkes szepesi pap-tanárnak csak egy célja van: Magyarországot a boldotg, művelt államok sorába emelni” – írta róla az irodalomtörténész Pukánszky Béla (Német polgárság magyar földön. Budapest: Franklin, 1940, pp. 25-26). Jakob Glatzra és erre a könyvre Mátyásfalvi János hívta föl a figyelmemet. Köszönet neki, aki szintén rokon (a Glatz-ágon), és aki megszerezte a könyv eredetijét, a gótbetűs szöveget latin betűssé digitalizáltatta, valamint hozzájárult ahhoz, hogy ez a különös könyv ezen a honlapon is megjelenjék.