Elszámoltatható iskola Cooper módra

Bőrharisnya történetek. Nyaranként ilyesmit olvasok; ezen a nyáron éppen Coopert. Már régóta tervezem - amióta Amerikában jártam és Boorstint olvastam. Meg is vettem a Nagy Indiánkönyvet, de valahogy nem volt érkezésem elolvasni. Úgy látszik, a nyár kellett hozzá.

Két öreg csavargó; hontalanoknak is mondhatnánk őket. Ráadásul az egyik valamilyen rézbőrű is. Időnként beszabadulnak a városkéba, jól leisszák magukat, aztán ez a néger, cigány vagy indián vagy mi egyhangú melődiát dödörész; egyesek szerint valami harci éneket. Ilyenkor a szeme is kigyúl, és mintha az élet is kezdene visszatérni belé. Különben azonban békésen éldegélnek a tó partján egy kunyhóban; csak akkor válnak agresszivvá, amikor a hatőság be akar hatolni ebbe a vityillóba; valami gyanusat rejtegetnek.

A tó túlsó partján pedig a telepesek; építik a városukat. A regény jórészt erről a két hontalan csavargóról szól - az ő vadászkalandjaikat meséli el Cooper -, de közben őhatatlanul elmeséli a városka történetét is (amely a mai Coopertown története kétszáz évvel ezelőtt). Ez a történet lebilincselő: a templom, az iskola, a bíróság.

A school based curriculum: a nagy amerikai álom egy része (még nem a modern XX. századi, az majd Dreiser lesz). Akik itthon nosztalognak utána, elfeledik (vagy nem is tudják), hogy ez csak az egyharmada vagy az egynegyede az amerikai nosztalgiáknak és álmoknak; és hogy Amerikában sem egyetemesen van így. Rendszert és közszolgálatot nem lehet így szervezni - még ha jó lenne is.

De a Bőrhrisnya nem is erről szól. Sokkal inkább arról a nosztalgiáról, amelyet ezeknek az elsődleges közösségeknek a felbomlásakor érez az ember - legyen az akár izraeli kibbuc, akár magyar falu, akár francia-amerikai kommuna és így tovább. Arról a dilemmáról, amelyet a felvilágosodás kori ember érzett, amikor észrevette, hogy az emberi jogok hirdetése közben valahogy elvesztek a közösségei. És arról a dilemmáról - amely meglepően modern - hogy az erőforrásaink jobb kiaknázása fejlődésünk záloga, egyben azonban az az ár (ami megtéríthetetlen), amit ezért a fejlődésért fizetnünk kell.

Erről beszélt nekem ezen a nyáron a Börharisnya-történet.